vonul a vadlúd-sereg
– lúdbőrzik az őszi ég –
hangjuk távolról remeg
s elnyeli a messzeség
mint megannyi kishajó
lassan ringanak tova
ahonnét majd a hó
halk nesszel érkezik haza
ökörnyálból köt az ősz
mellényt a sombokornak
csókkal illeti a fűz
hideg ajkát a holdnak
