“Aki
mostanában a kirándulókkal, múzeumlátogatókkal, fürdőzőkkel teli
Tihanyt szemléli, nehezen tudja elképzelni, hogy még fölfedezésekre
mindig kész századunkban is sokáig a csend és az elzárkózás vidéke volt e
félsziget. Eötvös Károly a század elején ugyan fölfedezte Utazás a
Balaton körül című könyvében, de az irodalmi látogatók legfeljebb csak
akkor vetődtek errefelé, ha járt a hajó. A második világháború előtt
években még inni is lehetett a tó vizéből, autók nem füstölték a
halászfalu útjait, lármás sereg nem verte fel a csendet. Nem csoda, hogy
a teremteni és gondolkodni vágyó művészek sorra telepedtek meg itt,
kicsinyke, mediterrán fejedelemséget alakítva. Fejedelemséget, ahol a
művészet volt az úr. Itt élt és alkotott legszebb időiben Illyés Gyula, a
Tihanyhoz tartozó, de még annál is rejtettebb sajkódi tájon Németh
László. Itt van Borsos Miklós legendásan szép kertje, legkedvesebb
szobraival együtt. Itt festett Vass Elemér, itt a múzeum
műteremrészlegében Bartha László. Ide járt vissza Itáliáról és Nagy
Theodorikról, a keleti gótok errefelé született királyáról álmodni
regénytervezetnyi álmokat Passuth László.” Részlet Soós Péter Hazai tájakon című könyvéből
A bazaltból épült házakat régen nem meszelték le, csak az ablak körül van fehér meszelt rész.
