Dsida
Jenő erdélyi költő 1933-ban részt vett az Erdélyi Lapok által
szervezett olaszországi társasutazáson, amelyre 272 erdélyi magyar
zarándok utazott el. Ezt örökítette meg a “Magyar karaván Itálián
keresztül” című úti beszámolójában. Innen valóak a Firenzéről szóló
idézetek.
FIRENZE – A virágok és művészetek városa – ahogy Dsida Jenő írta
Nem
messze az Arnó partjától található a 13. századi Santa Croce templom,
melynek neogótikus homlokzata 1863-ból való. Értékes Giotto-freskók
láthatók itt és híres olasz nagyságok temetkezési helye: itt fekszik
Galilei, Machiavelli, Rossini valamint Michelangelo. A város szülötte
Dante, de neki csak egy díszsírja van itt, az igazi Ravennában
található. A szobra viszont a templom előtt áll.
Minden csupa dísz, még a kövezet is gyönyörű.
A
templom ferences kolostorának hátsó részénél áll a Pazzi Kápolna, mely a
reneszánsz elegancia ritka ékköve. Ilyen szépségek láthatók ide átmenet
– a mennyezet egy részlete.
Hangulatos tér a Santa Cruce templomnál.
” a házak mindegyikéről a régiség eleganciája és tiszta nemessége tekint alá.”
A
Duomo – Firenze jelképe, 1296-ban kezdték építeni. Zöld, fehér és
rózsaszín márványból készített homlokzatát csak hatszáz évvel később
fejezték be. Brunelleschi mesterműve az óriási, vöröstéglás kupolája,
mely a toszkánai dombokon túlról is jól látható. Átmérője 45,5 méter és
463 lépcsőfok vezet fel ide.
“Szemben
állva a gigászi, gazdag díszítésű gótikus-reneszánsz falakkal, talán
nem is az volt a legfontosabb, hogy hét évszázad tekint le ránk e
falakról. A régiség, a nagyság, a művészet, a pompa és egyszerűség, az
áhitat és lelki ujjongás tobzódó lelkesedésének ez a bűbájos, lenyűgöző
keveréke földbe gyökerezteti a lábakat. …. a márvány nemesen
csillogó uralkodása, a méretek kápráztató nagyszerűsége és kecses
aránya parancsolóan állnak a lélek elé és követelik a csodálatot, az
áhitatot és meghatódást, amelyeket senki sem tud megtagadni.
A
nyolcszögletű, román keresztelőkápolna, Baptistérium, a székesegyházzal
szemben áll. Gyönyörű, domborművekkel díszített bronzkapuit a
Paradicsom kapuinak is nevezik (ez viszont nem eredeti, csak másolat!)
“…Firenze,
a művészetek történelmének, a reneszánsznak legnagyobb városa. A
szépség, nemesség, gazdagság, béke és virágok feledhetetlen városa. … “
