Aquinói Szent Tamás (1225-1274) domonkos és egyháztanító emléknapja
Ez most egy kicsit filozófiai szöveg lesz, de ma éppen ennek van itt az ideje!
| A mai reggel kissé zúzmarás volt! |
A nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott. Korán elhatározta, hogy életét a szent tudományoknak áldozza, ezért kérte felvételét a domonkos rendbe.
Halála után hamarosan, 1323-ban szentté avatták, 1880-ban pedig minden katolikus tanítótevékenység védőszentjévé tették.
Filozófus és teológus, azaz a tudás és a hit egységét hirdeti.
„Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki neki, amelyek minden emberi tudást felülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, és adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. A hitnek és az értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért sohasem kerülhetnek egymással ellentétbe.”
Ő az angyali doktor, a „doctor angelicus”, a skolasztika legnagyobb alakja, a tomizmus megalkotója. Legérettebb, legátfogóbb műve a Summa Theologica. Megpróbálta összeegyeztetni Arisztotelész filozófiáját a kereszténységgel.
A középkori gondolkodás Isten érveit ún. „öt útjában” fogalmazta meg:
Az első út a mozgásból adódik: minden ami mozog szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”.
A második út a létesítő okságból indul ki: minden okozatnak van oka. Az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.
A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.
A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Minden dologban van több és kevesebb. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”
Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”
A Wikipédián még több olvasható műveiről és életéről.
