E régi karácsonyi dal születése egy német misztikus, dominikánus szerzetes, Henrich Suso nevéhez fűződik, akinek 1328-ban egy látomása során angyalok énekelték ezt a dalt.
Angol / latin vegyes nyelvű a szöveg.
In dulci jubilo
Let us our homage show
Our heart’s joy reclineth
In praesepio
And like a bright star shineth
Matris in gremio,
Alpha es et O!
O Jesu parvule,
My heart is sore for Thee
Hear me, I beseech Thee
O puer optime
My praying let it reach Thee!
O princeps gloriae.
Trahe me post te.
O patris caritas!
O Nati lenitas!
Deeply were we stained
Per nostra crimina
But Thou for us hast gained
Coelorum gaudia,
Qualis gloria!
Ubi sunt gaudia,
If that they be not there?
There are Angels singing
Nova cantica;
And there the bells are ringing
In Regis curia.
O that we were there!
Fenyvesi Félix Lajos: BETLEHEM
Végtelen csönd van, hallani.
A mindenség titkokkal telve.
Az idő orsójáról év-
milliók gombolyodnak le.
Fény-szalmát terítenek,
napsugárral kötnek párnát,
Mária ringatja
ma született Föld-fiát!
Ámulva nézik szikrázó csillagok,
leheletük meleg kalács.
Tejút-foltos nagykabátban
fölé hajol József, az ács.
És ajándékot is hoznak:
gyöngyöt, éneket, jégvirágot
Hold, Mars, Jupiter
a víg háromkirályok.
Üdvözlégy karácsony estén,
bolygónk iker-csillaga!
Igyekezz nőni, hogy ne legyen
az emberiség egymaga!