Baranyi Ferenc: Betlehemi csillag
Mert jóllehet csak istállót talál,
ki “lépremegy” a csillagot követve –
mindig lesz Gáspár, Menyhért s Boldizsár,
ki újra csak elindul Betlehembe.
A csillag meg nem róható azért,
hogy álmaink egén kétszeresen süt –
nem koronás, felkent királyt ígért,
csak kisdedet, hogy királlyá növeljük.
Ki a jászolnál megcsalatva áll,
mert isten fia nem bíborpalástos:
hozzásegíti tétlen is akár
a férfikori töviskoronához.
S nem adja már, csupán lerója önként
az aranyat, a mirhát és a tömjént.
Téli hangulat Stingtől, én nagyon szeretem…
Always this winter child,
December’s sun sits low against the sky
Cold light on frozen fields,
The cattle in their stable lowing.
When two walked this winter road,
Ten thousand miles seemed nothing to us then,
Now one walks with heavy tread
The space between their footsteps slowing
All day the snow did fall,
what’s left of the day is close drawn in,
I speak your name as if you’d answer me,
But the silence of the snow is deafening
How well do I recall our arguments,
Our logic owed no debts or recompense,
Philosophy and faith were ghosts
That we would chase until
The gates of heaven were broken
But something makes me turn, I don’t know,
To see another’s footsteps there in the snow,
I smile to myself and then I wonder why it is
You only cross my mind in winter.
(zene: Bach szöveg: Sting)