Pilinszky János adventi gondolata

 



 



Pilinszky János gondolata adventről



Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (…)



 



Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, – jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.



 



 



Gondolom már  mindenki gyűjti a sütemény recepteket karácsonyra, én is ajánlanék egy egyszerű de finom sütit, mi egyszerűen



 



Mascarpone krémes sütinek hívjuk:



 



A kevert tészta összetevői:



 



Szilárd hozzávalók: 10 dkg liszt, 7,5 dkg darált dió, 1 csomag sütőpor



Folyékony hozzávalók: 4 tojás, 15 dkg cukor, 6 evőkanál étolaj, 15 dkg natur joghurt



 



Óvatosan összekeverjük a hozzávalókat és 180 fokon kb 20-25 perc alatt megsütjük, majd kettévágjuk és krémmel megkenjük.



 



A krém: 25 dkg túró,  kisebb doboz szarvasi mascarpone fele, kb 10 dkg cukor és valamilyen sűrű lekvár (pl ribizli), ez szép színt ad a krémnek.



 



A tetejére mostanában egy kis tejszínnel lazított olvasztott fehér csokit teszek és hogy még ünnepélyesebb legyen , arany – ezüst apró cukor gyöngyökkel szórom meg. A lányom szülinapján még arany gyertyák is voltak rajta, igazán elegáns lett!



 



Íme egy vers a boldogságról, talán segít közelebb jutni hozzá:



 



Reményik Sándor: A boldogság



 



A boldogság oly egyszerű dolog.



Csak balga lelkek

Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.



A boldogság oly egyszerű dolog,



S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.



 



Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,



Feljönnek ma is méltóságosan



S titokkal terhesen a csillagok.



Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,



Ma is nekem.



 



A boldogság oly egyszerű dolog.



Ma még. Csak ne nézném



a holnapot.

Címkék: , ,
Tovább a blogra »