Tél, Vörösmarty Mihály

 



ITT A TÉL!



 



Íme két rövid, kedves téli vers:



 



Jung Károly:  FEHÉR VILÁG



 



Csupa hó a világ,



Lecsüng a bokorág,



Szél emelinti.



 



Mezőre a porát,



Aranyló holdvilág



Mind odahinti.



 



 



Utassy József: FAGY



 



Jég tündököl.



Hó szikrázik.



Hallgatom:



 



egy kis veréb



kopogtat az



ablakon.



 



 



És még 2 ötlet adventre:



 



Sima fehér papírból készített hópelyheket (és más figurákat, pl rénszarvas) nagyon széppé, tartóssá tehetünk, ha óvatosan egy csipesz segítségével olvasztott viaszba mártjuk. A viaszból kivéve pár másodperc alatt  megszilárdul.



 



Kisebb gyerekekkel szép karácsonyváró program lehet, ha minden nap valamivel készülnek a kisJézus köszöntésére (pl jócselekedet, lemondás stb). Ezért minden este kaphatnak egy szép karácsonyfadíszt (pl aranypapírból kivágott, saját készítésűt), amit a szobájukban felakasztva gyűjthetnek  és karácsonykor ezeket ők akasztják fel a karácsonyfára, addig pedig a szobájukba hoz egy kis karácsonyi hangulatot. Ez nálunk nagyon bevált és évek óta kérik, hogy az adventi naptár mellett gyűjthessék a kis karácsonyi díszeket is.



 



 



A mai napon született  egy talán napjainkban kevéssé divatos, de a



 



magyar nyelv szempontjából igen jelentős költőnk: VÖRÖSMARTY MIHÁLY    (1800-1855).



 



Főállású irodalmár, a magyar nyelv fejlődésének összegzője és megújítója, tagja az Akadémiának. A reformkor eszmeiségének költészeti gyújtópontja, a romantika összefoglalója, betetőzője.



 



Művei közül párat megemlítek, hátha kedve támad valakinek kézbe venni:



 



Zalán futása (1824) – hazafias eposz Árpád korából



Magyar helyesírás … főbb szabályai (1832)



Csongor és Tünde (1831) felülmúlhatatlan nyelvi varázsú, a magyar szentivánéji álom!



Szózat (1836)



A merengőhöz



A vén cigány (1854)



 



Szobrát Budapesten a Vörösmarty téren 1908-ban állíttatták.



 



„Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett



Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.”  (1839, Emlékkönyvbe)



 



Címkék: , ,
Tovább a blogra »