Egy kellemes őszi kirándulás. Kecskemétről kb 1,5 óra alatt fent voltunk a Pilisben!
A Pilisben voltunk DOBOGÓKŐN, állítólag itt van a Föld
szívcsakrája (ezt pontosan nem tudom mit jelent), viszont a kilátóból gyönyörű volt a kilátás a Dunára és a hegyekre. Körbementünk a Thirring körúton, ehhez javasolt túracipő, gyönyörű monumentális sziklák között vezet az út.
A parkoló fizetős, lehet hosszabb időre érdemesebb az út szélén leállni. Ha valaki szeretne itt fent megszállni, érdemes megnézni a www.dobogokoszallas.hu oldalt, Dobogókő elején jobbra van a Platán panzió és étterem, e körül vannak a szállások is különböző árakon, ezek szépek voltak.
Egyébként a helynek van egy kis retro hangulata, ez nálunk azt jelenti, hogy az elmúlt 30 évben nem sok minden történt, csak a lassú leromlás. (Van még két ilyen hely az országban, meglepő, de igen frekventált helyek: az egyik Kékestető, a másik a pécsi TV -torony. Ez utóbbi annyira lepukkant, hogy szinte menekültünk el, mikor megláttuk – idén júniusban.)
Egyébként volt – van itt BM üdülő és anno Kádár János is gyakran járt ide. Valahol még megvan a kedvenc étterme. A kilátónál van turista ház és turista múzeum is, valamint sok szép és érdekes emlékmű és emléktábla, a magyar turista mozgalom innen indult az 1800-s években.
Találó Márai Sándor Dobogókőről szóló kis írása A négy évszak című könyvéből, a November fejezetnél:
“Egy lépés még, s a kerítésen túl a táj egyszerre színpadias lesz, súlyos és egyensúlytalan. Mintha az erdő lezuhant volna a mélybe.
A tragikus táj fölött összefont karokkal áll egy ember és hallgat. A táj felemelte a magasba, köznapja és végzete fölé. Komoran áll, mint aki gondolatban egy kiáltvány harsány mondatait szövegezi.
A Duna a mélyben, közönyösen, mintha nem is tudná, hogy nevéhez politikai tervek tapadnak.
Egy borjú szalad a kerítéshez, lenéz a mélybe, elbődül. Mint aki váratlanul megértette végzetét a világban.
Az erdőt belepi az őszesti köd. A rozsdás lomb parazsa csillogni kezd e ködön át: mintha a mélyben az őzek tüzet raktak volna.”
Délután pedig megnéztük SZENTENDRÉT. Mintha nem is
Magyarországon lettünk volna! A gyerekeknek is nagyon tetszett, pedig irtóznak a városnézős sétáktól! A Duna-korzó mellett parkoltunk (mindenhol fizetni kell!! 320/óra), viszont így minden közel volt.
Én utoljára 20 éve voltam itt, azóta sokkal több turista-bolt lett, hosszú utcákon keresztül kis boltok turistáknak való cuccokkal, viszonylag ízlésesek, de iszonyú drágák. A házak, cégérek, szobrok és a táj különös hangulatot árasztott ebben a szép őszi időben.
Mi rátaláltunk egy fentebbi keskeny utcára – Angyal utca – amely párhuzamos a Dunával és csodás fentről a kilátás a Dunára és Szentendre házaira. Találtunk is egy szép kis pincét magunknak terasszal, pici szőlővel és két hatalmas macskával — igazi hétvégi házacska (az árába bele sem merek gondolni). Mindenhol ciril betűs feliratok és ortodox templomok, apró múzeumok, mi a Czóbel Béla múzeumot néztük meg (többet vártam tőle)
Mindenképpen meg kell nézni a Fő tér mellett lévő Szamos Marcipán boltot, múzeumot és cukrászdát!
