füveskönyv

Rainer Maria Rilke: ADVENT

Havat terel a szél az erdőn,

mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,

miként lesz áldott-fényű fa,

és hallgatózik. Szűz utakra

feszül sok ága, tűhegye,-

szelet fog,- készül, nő magasba,

az egyetlen szent éj fele.

Kezdődik az ADVENT.  Jó lenne ha  a külső csillogás-villogás mellett az ünnep igazi tartalmát is át tudnánk élni! Legalább egy kis időt hagyjunk mindennap arra, hogy elolvassunk egy verset vagy rövid gondolatot.

És hogy miért fontos ez?

„Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.

Készülj föl reá, testben és lélekben.”     /Márai Sándor/

„Akinek van érzéke az ünnepek megüléséhez, annak számára minden idő értelmesen eltöltött idő lesz.”

Kosztolányi Dezső gondolata az egyház ünnepeiről:

„Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, mely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. ……

Mikor jön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben, mely olyan, mint a szilva hamva, süveges emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé. ….. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb, és ti azt mondjátok, nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget és sose látott fényt gyújt a világnak.”

Ha jól tudom, ezen a napon született Babits Mihály (1883 Szekszárd – 1941 Budapest). Gimnáziumban az egyik kedvenc költőm volt és még ma is szívesen olvasom a verseit. Ez a nap jó alkalom arra, hogy a kezünkbe vegyünk egy Babits kötetet.

Ime egy őszies hangulatú verse:                ŐSZI CSENGŐ

A drótcsengő  a parkban

megszólal lágyan, halkan,

mert rázza az őszi szél;

zöld fönn a kapubálvány,

de sárgul, hulldogálván

fáról a gyenge levél.

A drótcsengő a szélbe

oly szomorún zenél be

s a szívnek bánata kél.

Fenn zöld a kapu rácsa,

de zörög az év harácsa

a földön: őszi levél.

S a csengő csengve mindig

mert rázza durva vendég,

hívatlan északi szél,

bejő a zárt kapún át,

s hordozva hosszu gúnyát

söpörget, sárga levél.

Szeretem Márai Sándor írásait, ezért is lett a blog neve FÜVESKÖNYV.

 Két könyvét szeretném ajánlani, még ha kevés is az időm, csak kinyitom valahol, bárhol bele lehet olvasni bármikor.

Először A NÉGY ÉVSZAKRÓL  (1938)

 “…..tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel

megírt prózai epigrammák gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről,….

…. Illyés Gyula tökéletes prózaverseknek nevezi őket. ”

Hónapokra lebontva találunk gondolatokat a könyvben.

Találó a Dobogókőről szóló kis írás, a November fejezetnél, érdemes elolvasni, ha már járt ott az ember. Mi is épp november elején jártunk arra.

“Egy lépés még, s a kerítésen túl a táj egyszerre színpadias lesz, súlyos és egyensúlytalan. Mintha az erdő lezuhant volna a mélybe.

A tragikus táj fölött összefont karokkal áll egy ember és hallgat. A táj felemelte a magasba, köznapja és végzete fölé. Komoran áll, mint aki gondolatban egy kiáltvány harsány mondatait szövegezi.

A Duna a mélyben, közönyösen, mintha nem is tudná, hogy nevéhez politikai tervek tapadnak.

Egy borjú szalad a kerítéshez, lenéz a mélybe, elbődül. Mint aki váratlanul megértette végzetét a világban.

Az erdőt belepi az őszesti köd. A rozsdás lomb parazsa csillogni kezd e ködön át: mintha a mélyben az őzek tüzet raktak volna.”

FÜVESKÖNYV (1943)

 “Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez.”

 Márai Sándor (1900-1989) életének utolsó éveiről még 2009 februárjában vetítettek egy filmet a TV-ben. Az USA-ban, San Diego-ban élt feleségével és annak halála után öngyilkos lett. A film ezt az időszakot dolgozta fel: számomra azt mutatta, hogy hiába volt ott szabadság és gazdagság, mindezek nem kárpótolják a család és a haza hiányát. Magányosan, elidegenedve éltek, és különösen megöregedni lehet rossz távol az otthontól.

Egy 1 évvel ezelőtti színház élményem jutott eszembe. Egész nap sötét, borús idő volt, de az este nagyon kellemes lett. Szintén a Kamaraszínházban voltunk, Márai Sándor: Eszter hagyatéka című előadáson. Esztert Sára Bernadett játszotta. Szeretem ezt a művet. Először tévéfilmen láttam 2 éve karácsonykor. Nem tudom mikor készülhetett a film, nagyon tetszett, jól eltalált szereplőkkel, valahol a Balaton parton egy szép villában játszódott. Esztert Nagy-Kálózy Eszter, Nunut Törőcsik Mari, Lajost pedig Cserhalmi György játszotta, igazán visszaadva a könyv hangulatát. És végre idén nyáron a könyvet is sikerült elolvasnom. Ajánlom bárkinek, aki egy szépen megírt, elgondolkoztató regényt szeretne olvasni.

És még két ajánlat: az előző Nők lapjában olvasható riport Frei Tamással, többek között a kávézójáról is.

A mostani Nők lapjában pedig egy régi színházi előadásról. Annak idején nagy élmény volt számomra a régi Nemzeti Színházban játszott Advent a Hargitán előadás. Amikor olvastam múlt héten egy régi interjút Bubik Istvánnal, rögtön eszembe jutott. Az e heti újságban Kubik Annával beszélgetnek az akkori előadásról.

Egyébként is közeleg az adventi időszak, akár ezt a könyvet is el lehet olvasni!

Lassan vége a borongós ősznek, hétvégén már advent 1. vasárnapja lesz. Az adventi készülődéshez szeretnék adni pár ötletet.

Tegnap nézelődtem a városban és az Alföld áruház földszintjén láttam ízléses és szép karácsonyi díszeket és ajándéknak valókat.

Ilyentájt mindig elmegyek a Korda könyvesboltba is. Nagyon szép képeslapokat láttam (és persze párat vettem is), különösen tetszett a kicsit térbe kihajtható betlehemet ábrázoló képeslap. Szeretem, ha a képeslap az ünnep igazi tartalmát jelzi és nem csak fenyőfa  és gyertyaláng van rajta. Az mindig nagy dilemma, hogy mit írjunk rá: a tavalyi ötletemmel elégedett voltam: Kosztolányi Dezső Karácsony című versét írtuk rá. Ez azért is volt jó, mert mind a négyünknek jutott egy versszak, kicsit személyesebb lett így a jókívánságunk.

Találtam egy kedves Karácsonyváró kalendáriumot is itt, mindössze 100 Ft-ért. Egy A4-s méretű kartonlap, ahol a kinyitható ablakokban egy-egy kérdés vagy mondat található: minden napra jut egy megbeszélni való gondolat a gyerekekkel.

Nem tudtam ellenállni pár miniatűr, szinte bélyegméretű kis képnek, ha készítünk karácsonyi képeslapot, rá tudjuk tenni.

És persze láttam olvasnivalót az adventi estékre: szeretem azokat a könyveket, amelyek minden napra adnak egy gondolatot vagy szép verset. A hosszú téli estéken jut idő el-elgondolkodni rajtuk.

A borongós őszi idő és a közelgő tél ellenére a kertünkben tömegével nyílik a kis kék ibolya!

Íme egy újabb borongós vers, még abból az időből, amikor az egyetemen franciául tanultam. Olyan szép mindkét nyelven!

Guilleome Apollinaire :  L’adieu

J’ai cueilli ce brin de bruyere

L’automne est morte souviens-t’en

Nous ne nous verrons plus sur terre

Odeur du temps brin de bruyere

Et souviens-toi que je t’attends.

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod.

Ezt pedig nemrég találtam, sajnos nincs meg a szerző:

L’adieu     –    Vas István emlékének

Letéptem ezt már tudhatod

az ösvény itt sötétbe téved

a rím tudja a mondatot

halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt

a Dunakorzó gesztenyéi

kis Lou egy levél sem marad

fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét

kialszik minden nemsokára

a víz elfolyó messzeség

az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata

az öröm ráadás a jajra

mi volt csak volt idő szaga

a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez

a csillagok vannak kikötve

halott az ősz a hó neszez

többé sose és mindörökre

Egyik kedvenc költőm verse nagyon illik a mostani borongós, novemberi hangulathoz:

Kerék Imre: Álmosító nappalok

Vacognak a táj jegenyéi,

lombjuk sűrű sárba pereg.

Ömlik a fölborított égi

üstből gyöngyszürke permeteg.

November. Az ősz rőzselángja

kilobbant, csak néhány bokor

tüntet, piros bogyóit rázva.

Rét, erdő ködben fuldokol.

A kisváros is ködbe süllyedt,

fölötte felleg-sereget

hajkurászgat a szél. Szemünket

könnyesre csípi a hideg.

Egy-egy feketerigó billeg

a parkok kimarjult gyepén,

ahogy jobbra-balra tekinget:

szemében tétova remény.

Álmosító nappalok úsznak.

Csak a ködlámpák villogó

fénye sugárzik: földi csillag,

míg mindent beterít a hó.

ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET

Ma van az ünnepe kedvenc szentemnek.

Íme néhány idézet és kevésbé ismert momentum Róla.

„A női szív összes bájaival és vonzalmaival s a középkor mély kereszténységének szigorával, változatos fiatal élet varázsával s az égbe emelkedő erény érettségével lép elénk. 13 évvel már hitves, 19-el özvegy, 24 évvel halott lett Erzsébet, a kereszténység öröme és dicsősége. A keresztény asszony-ideál, szent Ferenc „nővére”, Fra Angelico ecsetjének alakja, „spectaculum mundo et angelis”.”         -írja Prohászka Ottokár /1928/

„…királylány volt és fejedelemasszony. S szerelmes asszony is volt: egy 13. századi Júlia, s férje , Lajos méltó Rómeó volt mellette, egy olyan században amikor még alig ismerték ezt az érzést, s ha ismerték is, szégyennek számított. A házasságok politikai, hatalmi és gazdasági okokból, a szülők elhatározásából jöttek létre. Őt is 3 éves korában vitték messzi földre, jövendő családja körébe.

 Kettőjük szíve édes szeretetben úgy egyesült egymással, hogy nem voltak képesek sokáig megválni egymástól, s magyar vérének szenvedélyével ezerszernél is többször szájon csókolta őt.”

„Amikor férje meghalt, azt mondta: Uram, Istenem, számomra most már az egész világ meghalt, s sírva kiáltozva őrültként rohangált a teremben, s senki sem tudta megnyugtatni.”

/az idézetek egy régi Új Emberből valók/

Apja II. Endre magyar király, anyja Merániai Gertrudis, őket a Bánk bán-ból ismerhetjük.

Erzsébet 1207-ben született Magyarországon, nagy valószínűséggel Sárospatakon.

Érdemes ellátogatni Sárospatakra és a vártól nem messze lévő Szent Erzsébet templomot megnézni. A templom előtt látható az Árpádkori kis rotunda maradványa, valamint egy bronz szoborcsoport, Varga Imre alkotása, amely Erzsébetet ábrázolja férjével, ugyanis egyszer hazalátogatott Thüringiából – ezt most nyáron a sárospataki plébános atya is megerősítette, amikor meglátogattuk a templomot.

 A templom is nagyon szép, az ország egyik legnagyobb gótikus csarnoktemploma,  egy ereklyetartó található itt, üveghengerben csontszilánk és egy brokát darab Erzsébet köntöséből. A templomba a mellette lévő Szent Erzsébet házban kell kérni a belépőt, egyébként zárva van. A Szent Erzsébet házban van egy szép képzőművészeti kiállítás Erzsébetről, igazán segít ráhangolódni az ő életére.

1231-ben hal meg, 1235 pünkösdjén  avatják szentté, s ezért újították fel Patakon a pünkösdi Szent Erzsébet ünnepségeket újból.

1236-ban kerül sor földi maradványainak oltárra emelésére, amelynek egykorú feljegyzések szerint mintegy 1,2 millió ember volt tanúja.

S ha már Szent Erzsébet nyomán járunk, érdemes elmenni Kassára és megnézni a Szent Erzsébet dómot. Többek között  itt található II Rákóczi Ferenc és társai sírja (1906-ban került ide),  valamint az 1474-77-ből származó Szent Erzsébet főoltár, ami Közép-Európa egyik legnagyobb hármas szárnyú későgót festett faoltára.

Erzsébet jelmondata: „Szeretteim, legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói.” Jakab 1,22

Arthur Miller: PILLANTÁS A HÍDRÓL

/View from the Bridge, 1955)

A Kecskeméti Kamaraszínházban játszott új darabot néztük meg. Ajánlom mindenkinek, bár nem könnyed szórakozás, de mindenképpen tartalmas és jó előadás volt. Ugyan a darabot már nem biztos, hogy lenne türelmem elolvasni, sokkal kényelmesebb volt így megnézni.

Különösen ajánlható férfi partnerrel megnézni, van 6 aktív szereplő, mozgalmas és indulatokkal teli cselekmények. Azt olvasom az ajánlóban is, hogy Miller számára a színpad az indulat színtere. Különösen a főszereplőt alakító Sirkó László játékában lehetett ezt látni. Mivel a színpad és a nézőtér is kicsi, így elég közel vannak a szereplők ahhoz, hogy lássuk mekkora energia egy ilyen figurát megformálni.

Érdekesség volt, hogy az egyik jelenetben rendesen esett az eső,( először azt hittük, hogy csőtörés van), ötletes megoldás volt.

A férjem hazafelé feltett egy jó kérdést: miért ez a címe? Kicsit zavarba hozott vele, de talán azért mert a család a Brooklyn híd közelében lakik.

A történet röviden:(ahogy a darabból gondoltam, nem néztem utána) valamikor az 1900-s évek közepén New York-ban játszódik. A főszereplő – Eddy – feleségével és nevelt lányával él itt. A konfliktust a kettejük kapcsolata okozza, a nevelőapa nem tudja elengedni a nevelt lányát, szenvedélye teljesen vakká teszi és ez vezet a végső tragédiához.

Az íróról érdekességként: Marylin Monroe volt a felesége a dráma írásakor.

Az íróról a Wikipédian lehet olvasni.

Találtam egy érdekes cikket a darabbal kapcsolatban: 2001-ben Bubik István főszereplésével játszották Pécsen, a darabról és másról olvasható riport a színésszel:

www.ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.08…/0601.html

 CAFE FREI  KECSKEMÉT

Program ajánló Kecskemétre

2010. november 18-án 17 órakor a Könyvtárban lévő Frei Kávézóban

“zenélő versek a Kávészünet előadásában”

A belépődíj 500 Ft, a helyszínen lefogyasztható.

Egyébként is érdemes beülni ide. Mi pl szombat délelőttönként, amíg a gyerekek könyvet választanak maguknak, be szoktunk ide ülni valami finomat inni. Teát, kávét, forró csokit….. még nem próbáltunk mindent ki, de ami késik, nem múlik!

Igényes és különleges a belső enteriőr és kedves, udvarias a kiszolgálás!

Ha valaki Kecskeméten jár mindenképp jöjjön el a Piaristák terén található Megyei Könyvtárba, szép új épület és két nagy különleges óra is látható az előtérben. Itt van a fenti, Frei Tamás kávéház láncolatához tartozó kávézó is. Az ablakból a piarista gimnázium szép épületére látni.