füveskönyv

Pilinszky János gondolata adventről

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (…)

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, – jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Gondolom már  mindenki gyűjti a sütemény recepteket karácsonyra, én is ajánlanék egy egyszerű de finom sütit, mi egyszerűen

Mascarpone krémes sütinek hívjuk:

A kevert tészta összetevői:

Szilárd hozzávalók: 10 dkg liszt, 7,5 dkg darált dió, 1 csomag sütőpor

Folyékony hozzávalók: 4 tojás, 15 dkg cukor, 6 evőkanál étolaj, 15 dkg natur joghurt

Óvatosan összekeverjük a hozzávalókat és 180 fokon kb 20-25 perc alatt megsütjük, majd kettévágjuk és krémmel megkenjük.

A krém: 25 dkg túró,  kisebb doboz szarvasi mascarpone fele, kb 10 dkg cukor és valamilyen sűrű lekvár (pl ribizli), ez szép színt ad a krémnek.

A tetejére mostanában egy kis tejszínnel lazított olvasztott fehér csokit teszek és hogy még ünnepélyesebb legyen , arany – ezüst apró cukor gyöngyökkel szórom meg. A lányom szülinapján még arany gyertyák is voltak rajta, igazán elegáns lett!

Íme egy vers a boldogságról, talán segít közelebb jutni hozzá:

Reményik Sándor: A boldogság

A boldogság oly egyszerű dolog.

Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.

A boldogság oly egyszerű dolog,

S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.

Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,

Feljönnek ma is méltóságosan

S titokkal terhesen a csillagok.

Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,

Ma is nekem.

A boldogság oly egyszerű dolog.

Ma még. Csak ne nézném

a holnapot.

Mikulás dalok

Ajánlok pár kevéssé ismert dalt mikulásra.

Az első a kedvencem, még a 70-években tanította  a K… atya, azóta is ennek az éneknek a hangulata  jelenti számomra a Mikulást .

Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbe jár,

bekopogtat minden házba, s minden szegényt megtalál.

Mosoly ül az Öreg arcán, merre ő megy, hull a hó, röpíti szél szánkó,

Nálunk hagyja a szívét, reánk szórja örömét, nekünk adja jókedvét.

Ajándékát hátán hordja, szíve csupa szeretet,

sose nézi, jó vagy rossz vagy, szeret minden gyermeket….

Ajándéka nem az arany, nem is hamis földi kincs,

szeretetet, víg örömet olyat hoz, mi nekünk nincs…..

Ezen a szép téli estén kövessük a példáját,

vidám boldog nevetéssel ünnepeljük Mikulást….

A következő egy kevéssé ismert, de nagyon hangulatos, dallamos dalocska, érdemes utána keresni a dallamnak az interneten.

Hullik a völgyben a pelyhe a hónak,
Siklik a dombon az ősz Mikulás.
Sok kicsi kérdezi mit hoz a jónak,
Lesz-e a zsákban a sok mazsolás.

Péter erre-arra se finnyás,
Pál fiának jusson a virgács.
                Jöjjön és lássuk hogy mit hoz a holnap,
        Mit hoz a zsákban az ősz Mikulás.

És még egy a 70-s évek általános iskolás repertoárjából, úgy tapasztalom, ezt is kevesen ismerik:

Csendes este, téli este

Hallkan hull a hó

Csendes utcán, havas utcán

Siklik egy szánkó.

Abban ül egy kedves bácsi

Arca mosolygó

Mellette a tele puttony

Benne minden jó.

Itt egy ablak, ott egy ablak

Hallkan kinyílik

Kis cipőbe, kis csizmába

Ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme

Csupa ragyogás

Vígan mondják itt járt nálunk

A jó mikulás.

És hogy mi kerüljön  a kiscsizmákba? Nem feltétlenül drága holmi  és csokiból is kevesebb de jobb minőségű. Pl lehet a gyerekeknek kis zsebnaptár vagy asztali naptár, vagy egy újság (természetkedvelő fiúknak pl a Süni magazin is egy igényes, érdekes újság), sajnos kislányoknak nem tudnék mit ajánlani, csak rózsaszín, reklám újságok vannak a piacon. Akár egy szép, különleges toll vagy ceruza is jó ötlet, csemegének pedig aszalt gyümölcs.

ITT A TÉL!

Íme két rövid, kedves téli vers:

Jung Károly:  FEHÉR VILÁG

Csupa hó a világ,

Lecsüng a bokorág,

Szél emelinti.

Mezőre a porát,

Aranyló holdvilág

Mind odahinti.

Utassy József: FAGY

Jég tündököl.

Hó szikrázik.

Hallgatom:

egy kis veréb

kopogtat az

ablakon.

És még 2 ötlet adventre:

Sima fehér papírból készített hópelyheket (és más figurákat, pl rénszarvas) nagyon széppé, tartóssá tehetünk, ha óvatosan egy csipesz segítségével olvasztott viaszba mártjuk. A viaszból kivéve pár másodperc alatt  megszilárdul.

Kisebb gyerekekkel szép karácsonyváró program lehet, ha minden nap valamivel készülnek a kisJézus köszöntésére (pl jócselekedet, lemondás stb). Ezért minden este kaphatnak egy szép karácsonyfadíszt (pl aranypapírból kivágott, saját készítésűt), amit a szobájukban felakasztva gyűjthetnek  és karácsonykor ezeket ők akasztják fel a karácsonyfára, addig pedig a szobájukba hoz egy kis karácsonyi hangulatot. Ez nálunk nagyon bevált és évek óta kérik, hogy az adventi naptár mellett gyűjthessék a kis karácsonyi díszeket is.

A mai napon született  egy talán napjainkban kevéssé divatos, de a

magyar nyelv szempontjából igen jelentős költőnk: VÖRÖSMARTY MIHÁLY    (1800-1855).

Főállású irodalmár, a magyar nyelv fejlődésének összegzője és megújítója, tagja az Akadémiának. A reformkor eszmeiségének költészeti gyújtópontja, a romantika összefoglalója, betetőzője.

Művei közül párat megemlítek, hátha kedve támad valakinek kézbe venni:

Zalán futása (1824) – hazafias eposz Árpád korából

Magyar helyesírás … főbb szabályai (1832)

Csongor és Tünde (1831) felülmúlhatatlan nyelvi varázsú, a magyar szentivánéji álom!

Szózat (1836)

A merengőhöz

A vén cigány (1854)

Szobrát Budapesten a Vörösmarty téren 1908-ban állíttatták.

„Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett

Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád.”  (1839, Emlékkönyvbe)

Ma András nap van, Szent András apostol ünnepe.

Az apostolok szétküldése után Kisázsiában, a Fekete tenger vidékén, Örményországban, Görögországban  hirdette az evangéliumot. Életéről nem sokat tudni, annyi bizonyos, hogy 60-ban Petra városában ferdén állított keresztre feszítik. Ez az un. András kereszt. András apostol Oroszország védőszentje, Skócia patrónusa, melyet az angol zászlóban egy fehér andráskereszt jelez.

És ha már szó esett Petra városáról, érdemes megnézni róla fotókat egy szép képes albumban. A Holt-tengertől délre, Jordániában található, nevének jelentése: szikla. A szabateus arab törzs városa, melyet Kr.e. IV. századtól laktak mintegy 700 éven át, majd elnéptelenedett. Virágkorában nyüzsgő kereskedelmi központ volt fekvése miatt. A múlt században fedezték fel újra, s sziklákba vájt sírkamrái és templomai ma is csodálatos látványt nyújtanak.

A tél pedig közeledik, nehéz megszokni a hideget. Íme egy vers, mit is gondolt erről egy kevéssé ismert költőnk, aki Erdély egyik legrégibb és legelőkelőbb családjának a tagja. A maga korában elegáns poétának nevezték könnyed hangú,választékos előadású versei miatt. (1742-1806)

Barcsay Ábrahám : A TÉLNEK KÖZELGÉSE

Északi szeleknek süvöltő zúgása,

Halovány erdőknek levele hullása

Jelentik, hogy nincs már ősznek maradása,

És hogy télre hajlik esztendő forgása.

…….

Az ősz búcsút vévén szőlőhelyeinkről,

Utolsó koszorút fon még kertjeinkről,

S nem lévén mit gyűjtsön meddő mezeinkről,

Könnyes szemmel indul puszta völgyeinkről.

A tél pedig ülvén jeges fellegekre,

Elébb birodalmát terjeszti hegyekre,

Onnét fagyott küldvén lapályos térekre,

Halált látszik hozni egész természetre.

E változás képe rövid életünknek,

Melyben végét érvén hanyatló őszünknek,

Hó fedi tetejét fonnyadott fejünknek,

S meghűl minden része aggott tetemünknek.

Alig emlékezünk tavasz rózsáiról

S múlt nyáron aratott mezők kalásziról,

Csak álmodunk éltünk legszebb napjairól,

Midőn csókot szedtünk Chloris ajakirul.

DE MELY KÍNOS ÁRNYÉK BÁGYASZTJA LELKEMET?

MÚLT IDŐ S JÖVENDŐK FÁRASZTJÁK ELMÉMET,

MERT HA MEGVIZSGÁLOM VALÓBAN SZÍVEMET,

CSAK A JELENVALÓ TÉSZI ÉLETEMET.

Megtaláltam a  kedvenc részemet a Tarkovszkijról szóló cikkben, az 1987/11-s Filmvilágban, Szilágyi Ákos írása a rendező Áldozat című filmjéről:

„Ha tehát a hit elveszett, ha a személyiség kiüresedett, vagyis haldoklik, beteg – válságban van – akkor a hit úgy szerezhető vissza, ha megfordítjuk a sorrendet: tudatosan kezdjük alkalmazni azt, ami eredetileg a hitből következett, például az ismétlést, a szertartásokat, egyfajta életrendet, belső koncentrációt.

Alexander több példabeszédet is mond erről, legszebb – és a filmben meg is valósított – példája azonban a japán legenda: a kiszáradt fa megöntözése.

 A középkori japán szerzetes azért öntözte a kiszáradt fát, éveken át, minden nap a hegy csúcsára cipelve a vízzel teli vödröket, mert hitt és hite feltétlen volt. Számára az ismétlés: szent cselekedet. Az életadó isteni aktus, a teremtés örökös megismétlése, amely sohasem lehet értelmetlen és amit ismételni mindaddig érdemes, amíg csak élünk.

 Ezért részesül  a csoda kegyelmében. Nyilvánvaló, hogy nem  erre vár, nem a csoda bekövetkezése adja meg cselekedetének értelmét. Számára ez a cselekvés mit sem veszítene értelméből, ha a fa nem zöldülne ki.

Mi, kishitűek, gyöngehitűek, hitetlenek – tanítja Tarkovszkij – megfordítva juthatunk vissza a hithez: azért kell öntöznünk a fát, azért kell elismételnünk valamit örökkön-örökké, mert nincsen vagy nem eléggé feltétlen a hitünk. Azért kell ismételnünk, hogy kialakuljon bennünk a hit atmoszférája, hogy megmozduljon bennünk  hit, és akkor talán- s itt természetesen megint az egész emberiségről és az élet örök kozmikus fájáról van már szó – akkor megmenekülhetünk: újjászülethetünk, másodszor is életre kelhet a kiszáradt – a beavatási halál állapotába került –  kozmikus életfa.

OROSZ LEKVÁR

Színházban voltunk, egy bizonyos szempontból ritka előadáson: kortárs orosz komédián. Nem mintha visszasírnám  a 90-s évek előtti időket, nagyon is nem, de a sok nyugati és amerikai kultúra után érdekes volt orosz darabot látni. A szerző Ljudmila Ulickaja, mai orosz írónő, több nemzetközi irodalmi díjjal, könyvei magyarul is kaphatóak. Viszont ez az első műve magyar színpadon.

Nekem tetszett az előadás, végig lekötötte a figyelmemet, szellemes párbeszédek és néhány jó színészi alakítás jellemezte. Legjobban a Makunyát alakító Horváth Zsuzsa tetszett. Érdekes volt a díszlet a rengeteg könyvvel, hatalmas könyvoszlopokkal.

„A címben emlegetett orosz lekvár egy kicsit olyan, mint a magyar narancs. Sokan várják tőle a megváltást, de hiába próbálkoznak, valahogy… nem sikerül igazán tökéletesre.”

„Ez a csehovi szellemben íródott tragikomédia egyrészt tisztelgés a nagy előd művei előtt, másrészt tiszteletlenül nyelvet ölt Csehovra és az egész orosz társadalomra. Ahogy a Három nővér vagy a Cseresznyéskert felesleges hősei életképtelenül téblábolnak egy letűnt kor romjai közt, úgy az Orosz lekvár szereplői is nehezen birkóznak meg a modern élet kihívásaival. Ulickaja annyi finom iróniával és öniróniával rajzolta meg korunk (orosz) társadalmának görbe tükrét, hogy lehetetlen nem szánni és szeretni ezt az elveszett értelmiséget.”

Egy kicsit eszembe juttatta azokat az időket, amikor még oroszul tanultunk. Ebből nem sok maradt mára, viszont vannak pozitív emlékeim az orosz kultúráról, különösen arról, amikor az egyetem alatt Tarkovszkij filmeket néztünk kis művész mozikban. Le is mentem a pincébe és (a sok költözés és lomtalanítás ellenére) megtaláltam az akkori Filmvilág (1987!) Tarkovszkijról szóló gondosan válogatott cikkeit. Próbáltam feleleveníteni a filmeket, mint Stalker, Nosztalgia ….. vetítik vajon még őket valahol?

Íme néhány idézet az akkori újságokból Tarkovszkijtól:

„A Stalkerről írja: Fel akarom benne bontani a kötődést a mához, és a múlt idő felé akarok fordulni, amelyben az ember oly temérdek hibát elkövetett, hogy mára  kénytelenek vagyunk mintegy ködben élni. Szóljon ez a film az emberben benne rejlő isteniről, és a spiritualizmus hanyatlásáról, amelyet a hamis tudás elfogadása okozott.”

„Az őszi Hold szépsége mással össze nem téveszthető. Milyen vigasztalanul szegény az az ember, aki nem képes különbség érzékelésére, és úgy véli, hogy a Hold minden időben egyforma.”

„A vallás az egyetlen szféra, melyben az ember számára elérhető a Legfőbb.”

„A Legfőbb a világban az, ami nem látható, nem hallható, nem érezhető.” /Lao-ce/