füveskönyv

Luca nap van, a karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb napja.

Szent Lucia a legendák szerint Siracusaban (Szicíliában) élt, és 304-ben halt vértanú halált. Előkelő, nemesei család tagja. Egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, kérte meggyógyult édesanyját, hogy ne adják férjhez, mert ő Jézus menyasszonya már. Ebbe a vőlegénye nem nyugodott bele és feljelentette keresztény hite miatt.

Neve a „lux” fényesség szóból származik.

„Az ádventi homályban az okos szüzek egyike vezet a karácsonyi Világosság felé.”

A magyarság körében élt egy ártó, rontó nőalak, az ősi hiedelemvilágból  származó boszorkány, az ún. Luca asszony is. E miatt korábban ritkán adták e nevet, mióta azonban ez a hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek a Luca nevű lányok is.

A Gergely-naptár előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a világosság születésének kezdete. A magyar népi képzelet szerint december folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona.

Például: Luca-búza keltetése, Luca szék készítése, Luca-kalendárium: e naptól kezdve 12 napon át figyelték az időjárást, s minden nap egy hónapot jelölt – a klíma változás lehet hogy mostanra bezavar ebbe a népi megfigyelésbe, de ki lehet próbálni, lehet hogy nem rosszabb más időjós módszerektől.

 Aludtam, és azt álmodtam:
az élet – öröm.
Felébredtem, és azt láttam:
az élet – kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam:
a kötelesség öröm.
(Rabindranath Tagore)

Istenem, a kirakatok is most már a karácsonyt hirdetik. Szinte kiabálnak, – de nem imádkoznak és nem Téged várnak.
Uram, Jézus, én csak Téged várlak. Ó add, hogy ne istálló legyen, amit Neked felkínálok! Szeretet legyen a meghívásom, bűnbánat a takarításom, imádság a társalgásom.
Mindennap másként várlak, de mindenkiben Téged látlak. Ajándékot készítgetek nekik és Neked: örömmel teljesítem kötelességemet.

forrás: www.felrazas.hu/uzenet

A karácsonyi készülődéshez szeretnék pár ötletet adni, amit kisebb gyerekek is el tudnak készíteni és még pénzbe se nagyon kerül.

A Praktika októberi számában található leírás, hogy hogyan lehet teafilter-tasakokból díszeket hajtogatni.

Ezt mi egy kicsit továbbfejlesztettük: két-két csillagot (összesen 2×8 db tasak kell hozzá) összeragasztottunk úgy, hogy a közepére tettünk egy segéd kör alakú lapocskát, amire egyenként ráragasztottuk az előre meghajtogatott kis tasakokat, illetve egy arany akasztót. Így bárhová fel lehet akasztani, mindkét oldala szép. A  Twinings Lady Grey és Earl Grey tasakok szép arany csillogásúak is.

A másik ötlet karácsonyi üdvözlőlap:

ehhez egy A4-s fehér vagy színes lapból négyzetet kell kivágni, majd négybe hajtva csillag alakot kivágni belőle. Ezután az egyik oldalára lehet verset írni, majd ha félbe hajtottuk, a következő kis sematikus betlehemet rárajzolni. A függőleges hajtás mentén kicsit behajtva könnyen fel lehet állítani.

Döbrentei Kornél: KARÁCSONY

Csillag a menny,

arca fehér.

Árnyéka lenn

karácsony éj.

fölénk borul,

mint puha súly,

meleg tenyér.

Ezen a napon halt meg Thomas Merton, konvertita, trappista, lelki író, akinek  „A csend szava” című könyve az egyik legtöbbet kézbe vett könyvem, ahol kinyílik, ott olvasom és mindig van üzenete számomra.

Thomas Merton (1915-1968): új-zélandi és amerikai művészszülők gyermeke. Tanulmányait Franciaországban, Angliában és Amerikában végzi. 1938-ban a Columbia Egyetemen szerez bölcsészdiplomát, majd ugyanott doktorátust. Egy hindu szerzetessel történő találkozás gyökeresen megváltoztatja életét, rövidesen megkeresztelkedik, majd a papi hivatás felé fordul. 1947-ben örök fogadalmat tesz. 1948-ban publikálják Hétlépcsős hegy c. művét, mely rövidesen “bestseller” lesz, többszázezer pédányban kel el. 1949-ben pappá szentelik. 1953-ban publikálják újabb siker-könyvét, a Jónás jelét. 1955-ben novícius-mester lesz. 1958-tól a világtól félrevonuló szemlélődés helyett a világ szükségletei iránt nyitott misztika felé fordul. 1961-től tanulmányozni kezdi kelet vallási felfogását. 1964-ben találkozik egy zen tudóssal, majd a kolostorban lelkigyakorlatot szervez az erőszakmentességről. 1965-ben a Gethsemani kolostor területén épült remeteségbe költözik. 1966-ban egy buddhista szerzetes látogat a kolostorba, aki mély benyomást tesz rá és a közösségre. Folyamatosan jelennek meg újabb művei és verseskötete.1968-ban Bangkokba utazik egy konferenciára a vallások közötti monasztikus életről. Indiában találkozik a Dalai Lámával, Sri Lankán buddhista kegyhelyeket látogat. December 10-én halálos áramütés éri egy zárlatos ventillátortól.

Vajon mi késztette Thomas Mertont, a jómódú polgárfiút, hogy lemondva a fogyasztói társadalom kínálta javakról a legszigorúbb, aszkétikus fegyelemben élő ciszterci rend tagja legyen? Vajon miért vágták le hajukat, öltöttek szerzetesi habitust, dolgoztak az apátság földjein, böjtöltek, aludtak szalmazsákon és imádkoztak fél éjszakákat a Marlboro, a Coca-Cola és a rock and roll Amerikájának fiataljai? Merton, szerzetesi nevén Louis testvér közel egy évtizedes hallgatás után rendi felettesei utasítására tollat fog, hogy megossza a világgal a szemlélődő hivatás rejtett kincseit. Később, már világhírű íróként ismét előlép a Gethsemani kolostor csendjéből, hogy a monasztikus hagyomány ösvényein tovább haladva megvalósítsa élete nagy álmát: kelet és nyugat szintézisét. Ebben akadályozza meg váratlan, tragikus halála.

Akár a mostani adventi időben is elő lehet venni könyveit, verseit és egy-egy gondolatát elolvasni.

„A trappisták azt hiszik, hogy Isten akaratát jelenti mindaz, ami nehezükre esik….. Komolyan kételkedünk viszont mindazokban a dolgokban, amelyek nem kívánnak fizikai erőfeszítést. Valóban Isten akaratából származnak? Aligha. Nem emésztik fel erőnket.”

„Abból, hogy mit szeretünk, megtudhatjuk azt, hogy milyenek vagyunk.”

„A kétségbeesés az önszeretet abszolút véglete. Akkor következik be, amikor valaki szabad elhatározásból hátat fordít minden mástól jövő segítségnek, hogy tudatosan megízlelje önmaga elveszettségének rohadt fényűzését.”

„Az ember földi életének minden pillanata és minden eseménye elvet valamit a lelkében. Mert ahogy a szél látható és láthatatlan szárnyas megok ezreit szórja szét, úgy sodorja magával az idő folyama a lelki élet csíráit, és ezek észrevétlenül megtapadnak az emberek gondolkozásában és akaratában. Ennek a megszámlálhatatlan magnak legtöbbje tönkremegy és elvész, mert az emberek nincsenek felkészülve befogadásukra: pedig az ilyen mag sehol másutt nem csírázhat ki, csak a szabadságnak és a vágynak termőtalajában… Mindent az Ő akarata küld nekem, hogy vetőmagként életre keljen bennem.”

Egy igazi karácsony előtti program a DIÓTÖRŐ annak, aki szeretne egy kicsit a mesék birodalmában elvarázsolódni pár órára.

Én személy szerint a balettra szavazok, Csajkovszkij zenéje csodálatos, a tánc, a díszlet és a gyönyörű jelmezek mind hozzájárulnak a varázslatos hangulathoz. Az első részben ott érzi magát az ember az 1800-s évek polgári karácsonyán, míg később a Varázslatok országában gyönyörű hópelyhek és tündérek  repítenek gyerekkorunk álomvilágába vissza.

Szerencsére nem kellett Pestre utaznunk ahhoz, hogy mindezt élőben is láthassuk Kecskeméten a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeinek előadásában.

A  Diótörő története, azoknak, akik még nem ismernék:

Karácsonyeste van. A kis Klára és családja a meghívott vendégekkel együtt izgatottan várja, hogy megpillanthassa a feldíszített fenyőfát és a sok ajándékot. A gyerekek figyelmét egy későn érkező vendég vonja magára. Ő Drosselmeier úr, aki unokaöccsével, egy ifjú kadéttal érkezik. Klárának egy különleges bábot hozott ajándékba, a Diótörőt. Klára rögtön játszani is kezd vele. Az ünneplés a vége felé közeledik, búcsúznak a vendégek. Klára aludni tér.

Álmában csoda történik, megelevenedik körülötte a szoba. A karácsonyfa, a tárgyak megnőnek. Harcias egerek bújnak elő, de a Diótörő- aki nagyon hasonlít a kadétra – hősies csatában legyőzi az Egérkirályt és gyönyörű herceggé válva mesebeli tájra szánkózik Klárával. A táj életre kel, Klárának táncol a sok hópehely, a hó királynője és királya. A Varázslatok országában tovább utazva, színes táncokkal köszöntik Őket. Az út végén búcsút mondanak a varázslatoknak és együtt szállnak fel az álmok szánjára.

A lányom ilyennek látta az egyik kis angyalt

A zeneszerző Csajkovszkij (1840-1893) utolsó balettje volt a Diótörő, 1892-ben mutatták be Szentpéterváron.

A mese írója pedig E.T.A. Hoffmann (1776-1822), 1816-ban írta a darabot.

Hoffmann maga furcsa figura volt, jogot tanult, de Mozart volt a példaképe (az ő egyik keresztneve is Amadeus volt), a zenén kívül szenvedélyesen rajzolt is, maga készítette a fantasztikus illusztrációkat népszerűvé vált meséinek kiadásához.
A fennmaradt emlékek és karikatúrák szerint hasonló, mint különös történeteinek szereplői: púpos, alacsony, sovány, és mindig hosszú kabátot és magas kürtőkalapot viselt.
Képzelete pedig – mint meséi tanúsítják – hihetetlenül merész és csapongó volt.

Természetesen rengeteg feldolgozása van a műnek, én most csak kettőt említek:

Varró Dániel Diótörő című re-meséjét mint érdekesség, valamint az új 3D-s filmet, amelynek előzetesét az alábbi linken meg lehet nézni:

http://www.musicalinfo.hu/index.php?cikk=1400

Hát…a trailer alapján én még gyengébb idegzetű felnőtteknek sem ajánlanám, hát még gyerekeknek!

Mennyit változott a világ majd 200 év alatt! Ma már sokkal erősebb ingerek kellenek a félelemkeltéshez, mint akkor. És hát ez 21. századi mese már…., e század kellékeivel. De hogy mennyire karácsonyi?

Magyar szereplőkkel kerül a mozikba a Diótörő 3D verziója. A forgatókönyvet a rendező, Andrei Konchalovsky Chris Solimine-nel közösen írta, az alkotás producere Paul Lowin és Moritz Borman, valamint magyar részről Cirkó József. A filmet Magyarországon forgatták, így nem meglepő, hogy sok magyar szereplő is látható benne.

A Diótörő filmváltozatához Csajkovszkij ismert dallamait felhasználva nyolc új dal készült, szövegüket az Oscar-díjas Sir Tim Rice írta.

A Diótörő története 1920 karácsonyán, Bécsben játszódik. Az Elle Fanning által alakított kis főhős egy különleges diótörő figurát kap ajándékba. A kislány boldogan fekszik le aludni, de álmában megelevenednek a bábok és a karácsonyfadíszek. A gonosz Patkánykirály katonáival háborút indít ellenük. Győzelmüket a bátor Diótörő hiúsítja meg, aki gyönyörű herceggé válva magával viszi a kislányt mesebeli birodalmába. Örömét és csodálatát a patkányok támadása zavarja meg, de Diótörő és alattvalói hősi küzdelemben legyőzik őket. A győzelem után Diótörő birodalma ismét teljes fényében ragyoghat, a kislány pedig boldogan ébred fel álmából.

Itt is olvashatsz: www.fuveskonyv4.blogspot.com

Márai Sándor: December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük,  mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

…………….

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. ……….. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani:  s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség. Aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek, Tartalmát nem lehet szavakban közölni: ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Ne hanyagoljuk el az adventi koszorúnkat azzal, hogy csak hétvégenként gyújtunk rajta egy-egy  újabb gyertyát. Szánjunk egy kis időt minden nap arra, hogy a gyertyák fényénél egy kicsit elgondolkodunk a közelgő ünnepről, arról, hogy én személy szerint, most mivel teszem szebbé , boldogabbá a környezetemben élők életét. És próbáljam meg keresni, hogy nekem  jelent-e valamit  az ünnep a külsőségeken kívül, ha nem lenne drága ajándék, csillogó plafonig érő karácsonyfa, akkor is várnám a karácsonyt?! Vagy azon, hogy milyen nem anyagi jellegű ajándékot tudok adni másoknak. Ez, úgy gondolom, nem jelenti azt, hogy magunkba roskadva ebben az amúgy is sötét, borongós időben, örömtelenül készüljünk az ünnepre. Inkább azt, hogy adjuk meg a lehetőséget magunknak  észre venni az ünnep igazi jelentését, amit a  reklámok csillogó villódzása nagyon igyekszik elnyomni.

Dsida Jenő: Hideg téli est

Életünk hulló karácsonyfáján

halkan repesnek a lángok,

Fölöttünk és bennünk hömpölyög

a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával

fodros hátán mindent, ami volt:

esdő várakozások meddőségét,

kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt

üljünk le a törpék közé,

burkolózzunk a hallgatásba

s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,

töpregjünk az eljövendő felől:

hogyan kellene megszólalni?

S mindent elülről kezdeni?

Egy kis más:

Végre sikerült kapnunk igazi házi savanyú káposztát az izsáki piacról! Érdemes elolvasni a bolti savanyú káposzták csomagolásán az összetevőket, szinte mindegyikben van tartósítószer, holott ez az a termék lenne, amit e nélkül is lehetne készíteni. Szeretem ezt az időszakot, mert még bőséges szabadföldről betakarított zöldségkínálat van ilyenkor. A másik kedvencem a cékla, amit én ecetes – cukros lével készítek, miután a kuktában megpároltam. Illetve felhasználom az ecetes uborka levét is, ugyanis anyu nagyon finoman teszi el az  uborkát, cukros-ecetes lében, és ezt nem öntöm ki, hanem ráöntöm forralás után a céklára és üvegben lezárva a hűtőben vagy a hideg spájzban tartom, nem sokáig, kb két hétre valót csinálok egyszerre.

Minden héten sütök sütőtököt is és gyakran párolok brokkolit, amit akár szendvicshez is hajlandóak megenni a gyerekek. Szintén tipikusan őszi a birsalma is, finom kompótot lehet belőle csinálni, illetve most nagyon jó sorunk volt, mert anyutól kaptunk birsalma lekvárt, ami néha olyan sűrű, hogy az üvegből kivéve birsalmasajtként is fogyasztható.

Ami a lényeg, hogy bőven van ilyenkor hazai zöldség-gyümölcsféle vitaminpótlásra és nem szükséges a nyári klasszikus uborka-paprika-paradicsom hármast fogyasztani, mert ezek “ki tudja honnan származnak és milyen beltartalommal rendelkeznek”.

És íme egy vidám dal Zsédától, az egyik kedvenc téli klippem:

Itt is olvasható vagyok www.fuveskonyv4.blogspot.com

Az én Mikulás ajándékom

Szeretettel küldöm mindenkinek a következő Eric Clapton számot:

Eric Clapton

 Jiri Wolker: Mikulás napján

Mikulás van, teljesül a kivánság,
utazom haza a gyorsvonattal,
szememmel szelem a tájat mint a sűrű tejeskását,
melyet cukorral s fahéjjal beszórtak teljesen,
újságról, villamosról, utcákról megfeledkezem
a szürke kupéban,
az emberek közt, kik elutaznak vagy megérkeznek,
hogy szívüknek igaza legyen.
A szent estén
vonatunk ablakba tett cipőcske lett.

Mikulás bácsi, ide is jöjj, ne feledd,
hogy e nyugtalan gyerekek is sokat várnak tőled.
Ők útjaikkal át akarják ölelni a földet,
és szándékaikkal az eget.
A hit szavait mondd nekik, s lelj vigasztalni szót,
s kérlek, tegyél piros almát és arany diót
ebbe a Prága-Bohumin vonatba,
s az egész világ vonatába.


Babits Mihály: EMLÉKEZÉS GYERMETEG TELEKRE

Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbújtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

……………………………………….

Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy, ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mintegy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult…
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt.