füveskönyv

Ma Vízkereszt ünnepe van (a templomokban vasárnap ünnepelték)

Ekkor megemlékezünk Jézus vízzel való megkereszteléséről.

Régi szokás szerint e napon vizet szentelnek és házszentelést tartanak.

E nap görög elnevezése – epifánia – (megnyilatkozás) a napkeleti bölcsek által képviselt pogányok előtti megnyilatkozását jelenti Jézusnak.

 Ugyanis ez a nap a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért és Boldizsár emlékezete is. A napkeleti bölcsek, mágusok, olyan személyek, akik járatosak voltak csillagjóslásban, csillagászatban. Napkeletről jöttek, ez jelenti a Jordántól keletre elterülő területeket egészen Mezopotámiáig. Nem tudjuk sem a számuk, sem a nevük. A 3 ajándékból következtetnek arra, hogy hárman lehettek A 3 ajándék szent Ireneus magyarázata szerint a következőt jelenti: az arany szól a királynak, a tömjén mint istennek és a mirha a keresztfán szenvedő embernek.

Kerék Imre: HÁROMKIRÁLYOK

Süvegükön koronányi hóval

megjönnek megint a háromkirályok.

Tömjén, arany, mirrha helyett

almát hoznak, gyönge dióskalácsot,

malacölő reggelek örömét, fák

hókabátjára varjúgombokat.

Virágbaszökkent dallamok ingnak,

furulya szól a mennyezet alatt,

s öreg fenyők gyantaillatú csöndje,

száncsengők hajnali zenebonája

röpít a hátán, mintha meseszőnyeg

gyerekkorom fényévnyi távolába.

 József Attila mindenki által ismert megzenésített versét a Kormorán együttes énekli.

Ilyenkor ér véget a karácsonyi ünnepkör, leszedik a karácsonyfát, és kezdetét veszi a farsang. Lehet tervezni barátok, rokonok látogatását, színházi programokat, koncerteket…..

Olvasnivalónak pedig ajánlom e nap kapcsán:

Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok  című darabját, amit 1601-ben Vízkereszt napján mutattak be I. Erzsébet s udvara előtt. Ekkor érte el csúcsát a karácsonyi mulatozás, ugyanis ide mentették át a pogány Saturnalia (téli napforduló) megünneplését.

A boldogságérzetünket 50%-ban a génjeink határozzák meg! Nem hagy nyugodni ez az adat. Tudom magamról, hogy nekem sajnos ebből kevesebb jutott, elégedetlenkedek is miatta eleget. Most viszont beugrott: ezt inkább így kellene elfogadnom magamban és másokban is. Másokban sem könnyű ezt elfogadni, különösen ha közeli családtagról van szó. Ami megdöbbentő, hogy már a gyerekeknél is egész kis korban látható ez. Annyit küzdöttem, hogy segítsek növelni ezt bennük, sikertelenül. Most először próbálom elfogadni ezt a tényt magamban és másokban is. ( Kicsit felszabadul tőle az ember!)

 Ugyanakkor tudatosan próbálok rákoncentrálni arra 10-20%-ra, ami változtatható:  vagyis feltettem magamnak a kérdést: mitől is vagyok igazán boldog? És itt nem nagy dolgokra gondolok, csak egyszerű, hétköznapi tevékenységekre, de teljesen személyre szólóan. Ha megvan, akkor azt a tevékenységet igenis be kell iktatni a mindennapokba. Azt azért tapasztalom, hogy nem is olyan könnyű felsorolni, hogy mi tesz boldoggá, mélyre kell ásni hozzá. Talán könnyebb meglátni a másikban: például tudom, hogy a gyerekemnek teljes kikapcsolódást okoz már egész kicsi korától a rajzolás és a legózás, ezért ha látom, hogy nem találja magát, akkor mindenféle magyarázgatás helyett próbálom abba az irányba terelni, hogy valami érdekeset rajzoljon le. (A gyerekek maguktól nem mindig tudják, hogy valami nyugtalanítja őket, és attól nem érzik jól magukat. Ilyenkor csak piszkálják a másikat, unatkoznak, ha nem segítünk nekik.)

Ez akár lehet még része a januári rendteremtésnek, magunkban: tudatosítani, hogy vajon mekkora a saját boldogságérzetünk és aztán megpróbálni elfogadni azt. Majd megkeresni és tényleg le is írni, hogy milyen tevékenységek tesznek boldoggá. Úgy tapasztalom, nem egy-két perces feladat ez.

Íme néhány gondolat még az újév kezdetére:

„Széles országút előtted az új év.

Lábad nyoma még rajta rejtve van.

Isten látja csak világosan,

Mit szemed elől eltakar a hó, s jég.”  /Futz Schmidt König/

„Az életnek egy új éve

azt jelenti:

új kegyelem,

új fény,

új gondolatok,

új utak,

hogy az utak célhoz érjenek.”   /Otto Riethmüller/

„Nem az enyémek az évek,

melyek időmet emésztik,

nem az enyémek az évek,

melyeket még megérek;

a pillanat az enyém

és ha erre figyelek,

akkor az enyém az,

ki időt és örökkévalóságot

teremtett.”    /Andreas Gryphius/

Kovács Imre: Újesztendő /részlet/

Mit hoztál nékem égi sejtelem?

Vidáman vártam én is jöttödet.

Vidáman zúg a sokreményű mámor,

 s te itt vagy, rajtad égi öltözet.

…Nekem mit hoztál égi sejtelem?

Tavaszt? Virágot? Vágyat? Balszerencsét?

Hitet a csődöt mondott hit helyett?

Hoztál-e csókot fáradt homlokomra?

Dermedt kezemre jó meleg kezet?

Sikert? … Szerencsét? … Csillogó szemét!

Hoztál-e új élet ígéretét?

Ha űzött lelkem összeroskadott,

Hoztál-e mondd csak: bűnbocsánatot? …

 Egy régi dal Révész Sándortól:

Folytatom a  megkezdett gondolatot a boldogságról, részben a már említett könyvből valók az idézetek.

Itt az új év, új lelkesedéssel, hogy szebbé-jobbá tegyük az életünket, környezetünket. Érdekes módon  akár egyszerű tettekkel elérhető, hogy boldogabbnak érezzük magunkat. Miért? Érdemes eloszlatni bennünk egy tévhitet és tudatosítani az ellenkezőjét:

„Azt feltételezzük ugyan, hogy az érzéseink diktálják a tetteinket, pedig valójában sokszor a tetteink keltenek bennünk bizonyos érzéseket……

Látszólag a tett követi az érzelmet, de a valóságban együtt járnak; az akarat közvetlen ellenőrzése alá tartozó cselekedet irányításával pedig közvetve irányíthatjuk az akarattól független érzelmeket.

Minden forrás, akár ókori, akár jelenkori, ugyanazt a megfigyelést erősíti: érzéseink megváltoztatásához meg kellene változtatnunk a tetteinket.”

Az idézett könyv szerzője a JANUÁRT többek között a lakás rendszerezésére és a kacatok kidobására szánja. Meglepő módon a filozófusok és tudósok nem említik a boldogságfokozó módszerek között, a hétköznapi életben, különösen háziasszonyként, azt tapasztaljuk, hogy a tárgyi környezet kihat a lelki nyugalmunkra. Mindig is csodálom anyut, hogy milyen örömmel meséli, ahogy valamit rendbe tesz az otthonában, mindegy mekkora erőfeszítéssel is jár. A fentiek alapján most már látom, hogy ez is növeli az életerőnket.

Tehát: a január egyébként is tökéletes számlák, fiókok rendszerezésére, és nálunk különösen fontos lenne egy válogatást elvégezni és kidobni, elajándékozni stb. amiket az elmúlt években nem használtunk. Meg kell állapítanom, hogy túl sok mindent tartok meg, gyűjtök össze, különösen a papírok, könyvek, régi tankönyvek, 20 éves újságok terén, nem beszélve  mindenféle apró használati tárgyról és a cipős doboz gyűjteményről.

Ezenkívül még ennél is  megfontoltabban kellene vásárolnom, annyi dologról derül ki, hogy fölösleges és meg lehet lenni nélküle. Ezt különösen tapasztaltam a gyerekek játékai esetében, ha kritikusan átnézzük láthatjuk,  hogy milyen kevéssel játszanak a meglévők közül, és főleg, hogy milyen gyorsan kinőnek belőlük!!!

A pakolgatás után azt hiszem megajándékozhatjuk magunkat valamilyen rendszeres mozgással, ugyanis ez egy nagyon jó energia szint növelő módszer. Csak ki kell próbálni, rögtön érezni a hatását. E téren legfontosabb a kitartás és rendszeresség lenne. Érdemes időt szánni arra, hogy kitaláljuk magunknak a legmegfelelőbb és legkellemesebb formáját a mozgásnak. Bár régen röplabdáztam, ezt már nehéz lenne megoldanom, de szerencsére találtam helyette egy egész testet átmozgató tornaformát, kellemes társaságban, semmiképpen nem otthon, ahhoz nem lenne kitartásom!!! Az új évre viszont megfogadtuk, hogy ha az idő engedi, rendszeresen fogunk futni. Igaz, hogy régen utáltam futni, de most ez tűnik a legegyszerűbb intenzív, szabad levegőn végzett mozgásformának. Pár éve futogatunk már, csak még nem volt igazi áttörés e téren. A legjobban az arborétumban szeretek futni, különösen tavasszal volt szép, az élvezetek halmozása ez: madárcsicsergés, friss levegő, virágillat, gyönyörű fák, bokrok stb.

Valamikor december elején írtam, hogy találtam egy érdekes könyvet a boldogságról, azóta sikerült egy részét áttanulmányoznom. Úgy hiszem, érdemes néhány érdekességet megosztani ebből:

„Az úgynevezett alapértékelméletnek megfelelően egy ember boldogságszintje nem ingadozik túlságosan, vagy ha mégis, legfeljebb szűk keretek között.”

„Egy kutatás szerint az ember boldogságszintjének 50%-áért a genetika felel;

Életkörülményei, vagyis a kora, neme, népcsoportja, családi állapota, jövedelme, egészsége, munkája és vallási felekezete további 10-20%-t jelent,

És csak a maradék jön össze abból, ahogyan az illető gondolkozik vagy cselekszik.”

„Tehát: az ember veleszületett hajlama határozza meg a boldogságát, ezért megvannak a korlátai, tettei révén azonban felküzdheti magát saját boldogságskálája csúcsára, vagy lezuhanhat a fenekére..”  /G. Rubin: Boldogságterv/

Ezek alapján ki-ki eldöntheti magában, hogy érdemes-e foglalkoznia saját boldogságszintjének tudatos növelésével. Én mindenesetre a könyvben találtam megfontolandó, igencsak praktikus tanácsokat, amelyek segítségével úgy gondolom tudok tudatosabban örülni az életemnek.

Ennek kapcsán jutott eszembe Simone Weil gondolata:

„Az embernek meg kell tanulnia vágyakozni az után, ami az övé.”

Kezdődjön az év ezzel a szép áldással:

„Áldjon meg és őrizzen meg titeket az Isten! Ragyogtassa reátok orcáját, és legyen irgalmas hozzátok! Fordítsa felétek tekintetét, és adja meg nektek a békességet! Az Úr áldása maradjon veletek mindörökké! /Számok 6,22-27/

Ezen a napon született Petőfi Sándor, erre gondolom még mindenki emlékszik az általános iskolai tanulmányaiból. Akkor itt az alkalom, hogy ma elővegyünk egy Petőfi kötetet és rég elfeledett, szép sorokat találjunk, mint például a következő:

A nap lement.

Eljött a csend.

Szellőüzött

Felhők között

Merengve jár

A holdsugár.

Mint rom felett

A képzelet. …. /részlet az Est című versből/

A következő vers pedig pont  ide illik erre a tájra, ha elindulunk Kecskemétről az 52-s főúton Fülöpszállás környékén ez a kép fogad bennünket:

Szilveszter délután Kecskeméten az Arborétumban csodálatos téli táj fogadott bennünket.

A Kápolna rétet teljesen elöntötte a belvíz, ez mostanra megfagyott, remek korcsolya és csúszkáló pályát adva. Ezt sokan ki is használják, bár a hideg miatt 1-2 óránál többet nem szívesen van kint az ember.

Isten, ki az időnek határát kimérted
   Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
   Elődbe most ez évnek estéjén imádva
   Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
   Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
   Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
   Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
   Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.

Ismételten, csak biztatni tudok mindenkit, hogy szakítson időt családi körben átbeszélgetni az elmúlt év történéseit, összegyűjteni aminek örültünk, amit sikerült megvalósítani, vagy például hogy volt-e olyan dolog, amit ebben az évben csináltunk először; ez utóbbi a gyerekeknek különösen érdekes téma lehet.

Nálunk az egyik győztes e téren a kalandpark lett, háromban is voltunk, én különösen nagy önbizalom –növelő eseményként éltem meg, hogy jéé, erre én is képes vagyok és még élvezem is!!!

Sokat segít az események felelevenítésében, hogy évvégére a számítógépen lévő fotókból készíttetünk papírképeket és egy albumba minden évről összegyűjtjük az emlékezetes pillanatokat. Illetve, hogy két évvel ezelőtt karácsonyra a férjemtől kaptam egy gyönyörű keménykötésű könyvet, amibe mindenről írok, ami történik velünk, vagy akár egy jó receptet, szép gondolatot… Épp most telik be, és már megkaptam a következő, talán még szebb könyvet a folytatáshoz. (Az Alexandra könyvesboltban lehet ilyen csodaszép naplónak való könyveket kapni Kecskeméten.)

Érdemes meglepni vele ismerősöket és akár magunkat is. Szerencsére a gyerekeim is hozzám hasonlóan nagy kedvvel írják a saját naplóikat. Nekik is mindig jó ajándék egy-egy szép füzet.

Egyébként is napló és album mániám van (még nem beteges!). Több tucat albumunk van a gyerekekről, fotókkal, oklevelekkel, rajzaikkal, apró emlékekkel, első írások, fogalmazások: nagyon élvezik visszanézni, lapozgatni ezeket. És persze külön albumunk van az utazásainkról, összegyűjtött emlékekkel, prospektusokkal, stb.

Ma DÁVID  nap van, mostanság kedvelt név. Összegyűjtöttem pár érdekességet a névhez kapcsolódóan.

Dávid király és zsoltár-költő Izrael második királya, Júdeában született ie. 1040 és Jeruzsálemben halt meg ie. 970. A filiszteusok elleni háborúban legyőzi Góliátot. Saul halála után ő lett a király, hatalmas birodalma Egyiptomtól Damaszkuszig terjedt. Jeruzsálemet ő tette fővárossá, ide hozta a frigyládát is. A nép az ő uralmát tekintette a legdicsőbbnek, ő lett a Messiás mintaképe, s a próféták szerint az ő törzséből születik majd a Megváltó. A jámbor zsidó költők vallásos énekeit, a zsoltárokat is neki tulajdonították később.

A Dávid-csillag egy mágikus jel a bronzkorból. A középkorban kezdték Salamon pecsétjének nevezni, a 16. századtól a zsidók hivatalos emblémája. Izrael lobogóján is rajta van.

Michelangelo híres  Dávid márványszobra (1501-04-ből) ma Firenzében, az Akadémiai Képtárban látható. A fiatal ifjú alakja az antik Herkules ábrázolásokra emlékeztet.

És végül egy részlet a zsoltárokból: 

 8. zsoltár     A teremtő dicsérete

Bámulom az eget, kezed művét,

a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.

Mi az ember, hogy megemlékezel róla;

az ember fia, hogy gondot viselsz reá?

Majdnem isteni lénnyé tetted,

dicsőséggel és fönséggel koronáztad

Hatalmat adtál neki kezed műve fölött,

mindent lába alá vetettél. ….

Uram, mi Urunk, milyen csodálatos

Széles e világon a te neved!

Fontosnak tartom, hogy az évet mint ünnepek sorozatát éljük meg. Mindig azt, aminek ideje van.

Most annak, hogy számot vessünk az elmúlt évről, hálát adjunk a jó dolgokért, megkérdezzük magunkat, hogy jól kamatoztattuk-e „talentumainkat”, örömére és segítségére voltunk-e a mellettünk élőknek.

Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért.

„Az okos ember leméri magában az idő értékét és fontosságát.” Préd 8,5

„Ne feledjük: az idő önmagában nem érték. Értékes csak akkor lesz, ha helyesen használjuk fel.

Az idő nem jön és nem megy: áll és vár miránk. Mi azonban az időben élünk: felhasználhatjuk jól, értéktelenül vagy bűnösen. Kezünkben a döntés, rajtunk a felelősség.”  (Jakob Koch)

„Jól használd fel idődet! Értékessé csak az lehet, aki akar. Ám a legtöbb ember elsüllyed a középszerűségben. Nem erőlteti meg magát, nem használja fel az alkalmat, nem ismeri fel a pillanatot. Jobb alkalomra, szerencsésebb időpontra vár – és ebben a tétlen várakozásban elvesztegeti erejét, képességeit, idejét.”

 (Johann M. Sailer)

Ágoston Julián: Pásztorok az éjszakában

Gyere pajtás, induljunk már

Csillagunk is fenn ragyog,

Vén, számadó Öreg bojtár,

A kezünkben somfabot,

s szívünkben egy-életünk

minden búja, bánata,

elmeséljük, mivé lettünk,

mi a pásztor panasza.

Kicsi a nyáj, sok az ember,

szűköcske a fizetés,

a sok kis száj enni szeret,

de a kenyerünk kevés.

Abból hoztunk kóstolónak,

Kicsi Jézus, teneked,

tejecskét a szoptatónak,

ajándékunk meg ne vesd!

Kis barikád hova kössük?

No, hát itt a jászol-láb,

furulyánkkal hadd köszöntsük

ezt a kicsi kápolnát!

Furulyaszó, bamba barmok,

Kőbörtön és éjszaka,

mégis századokon hangzott

ez éj minden szava,

angyalok ajkáról áradt,

a világra szerteszét:

„Dicsőség a Magasságnak,

s itt a földön békesség!”

A karácsony lassan átmegy évvégébe, a gyerekeknek adtam feladatot: gondolják át ezt az évet, mi volt jó, minek örültek a legjobban. Első reakciójuk az volt, hogy semmi nem történt ebben az évben. Szerencsére még van pár nap, hogy átgondoljuk közösen és megbeszéljük az elmúlt év történéseit, elővegyük a 2010-s fénykép albumot. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit fognak írni a naplójukba, az elmúlt évből mi maradt meg emlékként bennük. És most lehet, hogy a jövő évre is írunk majd néhány dolgot, hogy mit szeretnénk…

Úgy tapasztaltam, hogy nekik is segít, ha vannak egyszerű, konkrét feladatok, vállalások egy-egy időszakaszra: például az adventi jócselekedet gyűjtés is fejlődést hozott, sokkal inkább, mintha én próbáltam volna magyarázgatni nekik az egymás iránti odafigyelésről. Egy ideig csak egyszerű, ismétlődő jócselekedetek voltak, aztán kitaláltam, hogy “újgenerációs” jócselekedetek többet számítanak, próbálják használni a fantáziájukat is és kitalálni a másik gondolatát, például olyat megtenni, amire nem kéri meg a testvére. És kiderült, hogy egész jó ötleteik vannak, és még karácsony után is lehet felemlegetni ezeket az ötleteket.