Szőlő –
sárból, napsugárból ékszer,
sárga-zöld csillogás,
sorsod –
kristálygömbbe rajzolt képeken
a változás,
ahogy félsz, ahogy játszol,
mész az utcán, szépnek látszol egy nyári délután,
míg a lét és a nem-lét
minden emlék fényes gömbjét megőrzi asztalán.
Szőlő –
szádban érzed édes ízét,
mint kérdés a válaszát.
Az élet
összefűzi színes fénygolyók
gyöngysorát,
ahogy sírsz, ahogy táncolsz,
hűvös csillagokat számolsz egy téli éjszakán,
ahogy állsz,buszra várva,
és árnyékból egy utcalámpa a jövőt vetíti tán.
Tölts még a borból,
és ami egykor édes szőlő volt,
újból rád talál,
és érzed, hogy lassan szívedbe árad, fejedbe száll…
…és újra sírsz, újra táncolsz,
újból csillagokat számolsz egy téli éjszakán,
Újra állsz, buszra várva,
És árnyékból egy utcalámpa vetít a házfalán.
Újra félsz ,újra játszol,
Újból kisgyereknek látszol egy bérház udvarán,
mert a lét és a nem-lét
minden élet szőlőfürtjét megőrzi asztalán.
A szövegíró a KFT-ből ismert Bornai Tibor, az énekesnő pedig a mátészalkai születésű Pénzes Matild. Két évvel ezelőtt voltunk egy koncertjén az együttesnek Mátészalkán, értékes, szép délután volt a régi zsinagógában. Az együttes honlapja www.imagomundiproject.hu
Sajnos idén elmaradt a Fényes napok című rendezvénye a városnak, pedig sok színvonalas koncertet és előadást rendeztek az elmúlt években szeptember elején, többek között a fenti együttesét is. A rendezvény elnevezése arra utal, hogy 1888-ban Mátészalkán gyulladt ki először az elektromos közvilágítás.
Ez a dal pedig szerintem csodálatos és most aktuális is, hisz elkezdődött a szüret.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: