A Maroshát a Marostól északra, Nagylaktól Mezőhegyesen, Tótkomlóson át egész Orosházáig húzódó sík vidék.
Az
1700-s években szlovákokat telepítettek erre a vidékre, akik hosszú
időn át zárt közösségekben éltek itt. Házaik alját kékre festették és
ujjal pingálták rá a mintákat.
Településeiken az evangélikus templomok tornyát buzogány díszíti, ahogy a tájház kéményét is.
Tótkomlós város
neve is a betelepített szlovákokra utal, valamint a sok vadkomlóra,
amit itt találtak. A város körüli kiterjedt tanyavilág mára eltűnőben
van, emlékét őrzi az 1985-ben eredeti vert falú módon épített
tanyamúzeum az orosházi út 15. km kövénél. Előkertjében nő a város
címerében is látható komló.
A tetőn pedig kövirózsa…
Kardoskúttól nyugatra található Fehértó
a Dél-Tiszántúl legértékesebb, időszakos vízállású szikes tava. A
Körös-Maros Nemzeti Park részterületeként fontos madárátvonulási
terület, pl a darvak vonulási útvonalába eső pihenő állomás. A nemzeti
park kardoskúti múzeumában valamint a sóstói őshonos állat telepen sok
érdekesség látható, az út mentén pedig madárles helyeket alakítottak ki,
melyet főként novemberben érdemes felkeresni.
Ég a nap melegtől a kopár szik sarja…
És nyílik a sóvirág
A bikák szarva végén fém védőgömb van.
Akár lovaskocsival is bejárható a puszta.
Tótkomlóstól 4 km-re déli irányban található a pár száz lakosú Nagyér. Csöndes, gondozott utcái nyugalmat sugároznak, szépen felújított épületei és parkja sétára invitálja a turistákat…
Szállást a Zöldbéka nevű turista szállón találhatunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: