Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon
szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben,
megérzem, álmodón, harmatját lábomon,
s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.
Semmit nem gondolok s a számon némaság.
De nagy-nagy szerelem borul szivemre tágan,
s a természeten át megyek tovább, tovább,
cigánymód – s boldogan, akár egy nő nyomában.
(Rónay György)
Ez a Sanguisorba faj (vérfű) az őrségi zöld mezőkön nő
Melyik nyelven a szebb?
Én együtt szeretem olvasni…
Sensation
Par les soirs bleus d’été, j’irai dans les sentiers,
Picoté par les blés, fouler l’herbe menu:
Reveur, j’en sentirai la fraicheur a mes pieds.
Je laisserai le vent baigner ma tete nue.
Je ne parlerai pas, je ne penserai rien:
Mais l’amour infini me montera dans l’ame,
Et j’irai loin, bien loin, comme un bohémien,
Par la Nature, – heureux comme avec une femme.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: