Tavaszi ujjongás

Dsida Jenő verse

Tarka virágnak

Illata kábít, –

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh –

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; –

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! – 

Semmi se fáj,

Minden örömre,

     Tűzlobogásra

    Szítja a lelket..

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi jövendő

Hírnöke mind!

Hallja, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a 

Nyár keze int! –

Hirdeti minden,

    Hirdetem én is,