Úgy látszik még nem ette meg a kutya a telet, ahogy a falumban mondják. Pedig tegnap Mátyás is talált jeget, tehát már törnie kellene. Ehelyett éjjel óta esik a hó, igazi téli táj fogad kint. Szegény madárkák, erre ők sem számítottak, elözönlik a madáretetőt, még harkály és szajkó is volt nálunk délelőtt.
Még sajnos érvényes Kosztolányi verse:
FEBRUÁR
Halvány ezüstfüst futja be a fákat.
A téli reggel éles, zúzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.
Én inkább Áprily Lajos versét mondogatom:
Búcsú a hótól
Maholnap eltűnsz, kedves hó-alap,
mely – hogyha nem kúszott a köd reád –
beintettél hozzám az ablakon,
mihelyt széthúztam könnyű függönyét.
Mutattad a víg szajkó mese-kék
s a bús pirókok vér-szín tollait,
a megriadt nyúl szökkenéseit,
őzek futását, büszke szarvasét,
s ha jártam süppedős ösvényeden,
a csodaszarvú muflon lábnyomát.
Elűztél gondot, téli mélabút
s ajándékodtól vissza-visszatért
az életemtől elfutott öröm.
Eltűnsz s fényes fehérséged helyén
csak bokros, barna domboldal marad,
mely rejti majd az illanó vadat
s meg nem mutatja járásuk nyomát
mohos gyeppel benőtt ösvényeden.
S szegényedem. Megint szegényedem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: