Folytatom a megkezdett gondolatot a boldogságról, részben a már említett könyvből valók az idézetek.
Itt az új év, új lelkesedéssel, hogy szebbé-jobbá tegyük az életünket, környezetünket. Érdekes módon akár egyszerű tettekkel elérhető, hogy boldogabbnak érezzük magunkat. Miért? Érdemes eloszlatni bennünk egy tévhitet és tudatosítani az ellenkezőjét:
„Azt feltételezzük ugyan, hogy az érzéseink diktálják a tetteinket, pedig valójában sokszor a tetteink keltenek bennünk bizonyos érzéseket……
Látszólag a tett követi az érzelmet, de a valóságban együtt járnak; az akarat közvetlen ellenőrzése alá tartozó cselekedet irányításával pedig közvetve irányíthatjuk az akarattól független érzelmeket.
Minden forrás, akár ókori, akár jelenkori, ugyanazt a megfigyelést erősíti: érzéseink megváltoztatásához meg kellene változtatnunk a tetteinket.”
Az idézett könyv szerzője a JANUÁRT többek között a lakás rendszerezésére és a kacatok kidobására szánja. Meglepő módon a filozófusok és tudósok nem említik a boldogságfokozó módszerek között, a hétköznapi életben, különösen háziasszonyként, azt tapasztaljuk, hogy a tárgyi környezet kihat a lelki nyugalmunkra. Mindig is csodálom anyut, hogy milyen örömmel meséli, ahogy valamit rendbe tesz az otthonában, mindegy mekkora erőfeszítéssel is jár. A fentiek alapján most már látom, hogy ez is növeli az életerőnket.
Tehát: a január egyébként is tökéletes számlák, fiókok rendszerezésére, és nálunk különösen fontos lenne egy válogatást elvégezni és kidobni, elajándékozni stb. amiket az elmúlt években nem használtunk. Meg kell állapítanom, hogy túl sok mindent tartok meg, gyűjtök össze, különösen a papírok, könyvek, régi tankönyvek, 20 éves újságok terén, nem beszélve mindenféle apró használati tárgyról és a cipős doboz gyűjteményről.
Ezenkívül még ennél is megfontoltabban kellene vásárolnom, annyi dologról derül ki, hogy fölösleges és meg lehet lenni nélküle. Ezt különösen tapasztaltam a gyerekek játékai esetében, ha kritikusan átnézzük láthatjuk, hogy milyen kevéssel játszanak a meglévők közül, és főleg, hogy milyen gyorsan kinőnek belőlük!!!
A pakolgatás után azt hiszem megajándékozhatjuk magunkat valamilyen rendszeres mozgással, ugyanis ez egy nagyon jó energia szint növelő módszer. Csak ki kell próbálni, rögtön érezni a hatását. E téren legfontosabb a kitartás és rendszeresség lenne. Érdemes időt szánni arra, hogy kitaláljuk magunknak a legmegfelelőbb és legkellemesebb formáját a mozgásnak. Bár régen röplabdáztam, ezt már nehéz lenne megoldanom, de szerencsére találtam helyette egy egész testet átmozgató tornaformát, kellemes társaságban, semmiképpen nem otthon, ahhoz nem lenne kitartásom!!! Az új évre viszont megfogadtuk, hogy ha az idő engedi, rendszeresen fogunk futni. Igaz, hogy régen utáltam futni, de most ez tűnik a legegyszerűbb intenzív, szabad levegőn végzett mozgásformának. Pár éve futogatunk már, csak még nem volt igazi áttörés e téren. A legjobban az arborétumban szeretek futni, különösen tavasszal volt szép, az élvezetek halmozása ez: madárcsicsergés, friss levegő, virágillat, gyönyörű fák, bokrok stb.
Szia 44eli!
Értem mire gondolsz! Nem hittem volna, hogy ennyi örömem lesz a rendszerességben és a rendrakásban, mint ebben a hónapban. Újévi fogadalmam, hogy rendszeretetre nevelem magam. És tudod mi az igazság? Élvezem! Jó érzés a környezetünket rendben és tisztán tartani! Sokkal szívesebben tartózkodunk ott és sokkal több tőle az energiánk, mert sokkal jobbá válik a tér energiája, ami feltölt bennünket! 🙂
Sikerekben, tervekben és energiában gazdag újévet kívánok! 🙂
Joyo
Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel az ötlettel. Nagyon igazad van, erre nevelni kell magunkat, időnként nem kis erőfeszítést kíván fenntartani a rendet. Most úgy érzem kicsit kiszaladt a kezem közül a rend a házban, rengeteg papír és apró, “jó lesz még valamire” kacat (vagy nem is kacat – ezt nehéz eldönteni!!) gyűlt össze. Megpróbálok dobozolni, mappákba rendszerezni, a számláknak még nem volt lelkierőm nekikezdeni….. De hosszú még a január!
Köszönöm a jókívánságokat! BOLDOG új évet kívánok!
Valóban… akkor ez benne van a kollektív tudatban…mert most az én fejem felett is összecsaptak a hullámok. Nyűgnek éltem meg mindent, amióta csak elhagytam a szobámat reggel, és komoly munkát igényel, hogy átfordítsam magamban az érzelmeimet pozitív irányba. De haladok… tessék, most éppen téged olvaslak, és mindjárt írom a saját blogomat.
Komoly elhatározásra jutottam, ami talán segíteni fog, hogy újra 100on pörögjek…kiszelektálom a ruhásszekrényemet, mert az “ez még jó lesz valamire” mondatocska az én szótáramban is szerepel…bár inkább a ruhatáramra értendő…és már nem férek el az “ez is jó lesz még valamikor/majd, ha belefogyok” ruhadaraboktól…
Szép napot! ^^