karácsonyi vers

Ágoston Julián: Pásztorok az éjszakában

Gyere pajtás, induljunk már

Csillagunk is fenn ragyog,

Vén, számadó Öreg bojtár,

A kezünkben somfabot,

s szívünkben egy-életünk

minden búja, bánata,

elmeséljük, mivé lettünk,

mi a pásztor panasza.

Kicsi a nyáj, sok az ember,

szűköcske a fizetés,

a sok kis száj enni szeret,

de a kenyerünk kevés.

Abból hoztunk kóstolónak,

Kicsi Jézus, teneked,

tejecskét a szoptatónak,

ajándékunk meg ne vesd!

Kis barikád hova kössük?

No, hát itt a jászol-láb,

furulyánkkal hadd köszöntsük

ezt a kicsi kápolnát!

Furulyaszó, bamba barmok,

Kőbörtön és éjszaka,

mégis századokon hangzott

ez éj minden szava,

angyalok ajkáról áradt,

a világra szerteszét:

„Dicsőség a Magasságnak,

s itt a földön békesség!”

A karácsony lassan átmegy évvégébe, a gyerekeknek adtam feladatot: gondolják át ezt az évet, mi volt jó, minek örültek a legjobban. Első reakciójuk az volt, hogy semmi nem történt ebben az évben. Szerencsére még van pár nap, hogy átgondoljuk közösen és megbeszéljük az elmúlt év történéseit, elővegyük a 2010-s fénykép albumot. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit fognak írni a naplójukba, az elmúlt évből mi maradt meg emlékként bennük. És most lehet, hogy a jövő évre is írunk majd néhány dolgot, hogy mit szeretnénk…

Úgy tapasztaltam, hogy nekik is segít, ha vannak egyszerű, konkrét feladatok, vállalások egy-egy időszakaszra: például az adventi jócselekedet gyűjtés is fejlődést hozott, sokkal inkább, mintha én próbáltam volna magyarázgatni nekik az egymás iránti odafigyelésről. Egy ideig csak egyszerű, ismétlődő jócselekedetek voltak, aztán kitaláltam, hogy “újgenerációs” jócselekedetek többet számítanak, próbálják használni a fantáziájukat is és kitalálni a másik gondolatát, például olyat megtenni, amire nem kéri meg a testvére. És kiderült, hogy egész jó ötleteik vannak, és még karácsony után is lehet felemlegetni ezeket az ötleteket.