Pilinszky János adventi gondolata

Pilinszky János gondolata adventről

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy “meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a mienk. (…)

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, – jól várakozik, s már várakozása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Gondolom már  mindenki gyűjti a sütemény recepteket karácsonyra, én is ajánlanék egy egyszerű de finom sütit, mi egyszerűen

Mascarpone krémes sütinek hívjuk:

A kevert tészta összetevői:

Szilárd hozzávalók: 10 dkg liszt, 7,5 dkg darált dió, 1 csomag sütőpor

Folyékony hozzávalók: 4 tojás, 15 dkg cukor, 6 evőkanál étolaj, 15 dkg natur joghurt

Óvatosan összekeverjük a hozzávalókat és 180 fokon kb 20-25 perc alatt megsütjük, majd kettévágjuk és krémmel megkenjük.

A krém: 25 dkg túró,  kisebb doboz szarvasi mascarpone fele, kb 10 dkg cukor és valamilyen sűrű lekvár (pl ribizli), ez szép színt ad a krémnek.

A tetejére mostanában egy kis tejszínnel lazított olvasztott fehér csokit teszek és hogy még ünnepélyesebb legyen , arany – ezüst apró cukor gyöngyökkel szórom meg. A lányom szülinapján még arany gyertyák is voltak rajta, igazán elegáns lett!

Íme egy vers a boldogságról, talán segít közelebb jutni hozzá:

Reményik Sándor: A boldogság

A boldogság oly egyszerű dolog.

Csak balga lelkek
Szövik száz szálból, furcsa mesterséggel.

A boldogság oly egyszerű dolog,

S a boldogsághoz oly nagyon kevés kell.

Nyílt az út mentén, nyíl ma is virág,

Feljönnek ma is méltóságosan

S titokkal terhesen a csillagok.

Egy kézszorítás, jó szó jut ma is,

Ma is nekem.

A boldogság oly egyszerű dolog.

Ma még. Csak ne nézném

a holnapot.