L’adieu

Íme egy újabb borongós vers, még abból az időből, amikor az egyetemen franciául tanultam. Olyan szép mindkét nyelven!

Guilleome Apollinaire :  L’adieu

J’ai cueilli ce brin de bruyere

L’automne est morte souviens-t’en

Nous ne nous verrons plus sur terre

Odeur du temps brin de bruyere

Et souviens-toi que je t’attends.

Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod.

Ezt pedig nemrég találtam, sajnos nincs meg a szerző:

L’adieu     –    Vas István emlékének

Letéptem ezt már tudhatod

az ösvény itt sötétbe téved

a rím tudja a mondatot

halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt

a Dunakorzó gesztenyéi

kis Lou egy levél sem marad

fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét

kialszik minden nemsokára

a víz elfolyó messzeség

az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata

az öröm ráadás a jajra

mi volt csak volt idő szaga

a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez

a csillagok vannak kikötve

halott az ősz a hó neszez

többé sose és mindörökre